Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék értékének erejéig.
Hogyan kapcsolódik egymáshoz az illetéktörvény szerinti “ingatlan forgalmi érték“, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti “ajándék értéke” és a B400-as adatlap?
A NAV adóellenőrzést folytatott le egy magánszemélynél, melynek eredményeként az adózó terhére több mint 28 millió forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, több mint 56 millió forint adóbírságot szabott ki és közel egy millió forint késedelmi pótlékot számított fel.
Az adózó fizetési kötelezettségének önként nem tett eleget, ezért vele szemben az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett. A végrehajtás nem vezetett eredményre, és a tartozás továbbra sem került kiegyenlítésre.
A végrehajtási eljárás során az adóhatóság megállapította, hogy az adózó a korábban tulajdonában volt ingatlanát ajándékozási szerződéssel elajándékozta ½ arányban a fiának és ½ arányban a házastársának. A szerződés szerint az ajándékozással egyidejűleg haszonélvezeti jogot alapítottak az adózó javára. Az ajándékozási szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonosváltozást átvezették. Az ajándék értékét a szerződésben 28 millió forintban jelölték meg, a haszonélvezeti jog értékének figyelmen kívül hagyásával. Megállapítást nyert továbbá, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor az adózóval szemben az adóhatósági ellenőrzés már folyamatban volt és azzal az adózó tisztában volt.
Az adózó a tartozását nem fizette meg és azt tőle behajtani nem lehetett, ezért az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 59. § (1) bekezdése alapján megállapította a felperes (megajándékozott) mögöttes felelősségét és kötelezte őt 14 millió forint megfizetésére.
A felperes viszont sérelmezte, hogy az adóhatóság az ajándékozási szerződésben szereplő teljes vételárat vette figyelembe és nem vonta le az ajándék értékéből az adózó mint ajándékozó haszonélvezeti jogának értékét, valamint az özvegyi jog értékét, ami fennállt az ingatlanon az ajándékozáskor. Szerinte a felelősség a juttatott ajándék értékéig áll fenn, az adóhatóságnak pedig azt meg kellett volna határoznia.
Az elsőfokú ítélet és a felülvizsgálati kérelem szerint sem volt vitatott a felek között, hogy az adózónak fizetési kötelezettsége keletkezett, annak nem tett eleget és az sem, hogy a felperesnek mögöttes felelőssége áll fenn. A kötelezés mértéke, vagyis az ajándék értéke azonban vita tárgyát képezte. Az ajándékozási szerződés 2. pontja és a tényvázlat alapján, mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ajándékozott ingatlan értéke az ajándékozó haszonélvezeti jogának, illetve a bejegyzett özvegyi jog értékének figyelmen kívül hagyásával került 28 millió forintban meghatározásra, ezért ezt az összeget tekintették az illetéktörvény szerinti forgalmi értéknek (ajándék értékének erejéig). A peres felek (adóhatóság vs. felperes megajándékozott) között a vita abban állt, hogy az ajándék értékének meghatározásánál a 28 millió forintos értéket a vagyoni értékű jogokkal csökkenteni kell-e a felek megállapodása alapján.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során rámutatott, hogy a B400-as adatlapot az illetéktörvény szerint bejelentésre kötelezett személynek kell a vagyonszerzést megalapozó okirat földhivatalhoz történő benyújtásával egyidőben, kitöltve benyújtania. A nyomtatványon az ingatlan vagyonszerző által megszerzett tulajdoni hányadának forgalmi értékére vonatkozó rész kitöltésének elsődleges célja, hogy a vagyonszerző az adatlap kitöltésével tegyen eleget forgalmi érték bejelentési kötelezettségének. A vagyonszerző azt az értéket köteles feltüntetni, amely érték a valós forgalmi értéknek felel meg, tehát amilyen ellenértékben egymástól független felek az adott ingatlan/tulajdoni hányad értékesítésekor megállapodnának. Abban az esetben, ha a vagyonszerzés alapjául szolgáló okiratban a felek ellenértéket kötöttek ki, vagy az ingatlan értékét meghatározták, akkor fő szabály szerint forgalmi értékként ezen értéket kell rögzíteni.
Ha az adóhatóság az adózó által bejelentett forgalmi értéket elfogadja, úgy az illeték kiszabása ezen érték alapulvételével fog történni. Amennyiben az adóhatóság a bejelentett értékkel nem ért egyet, a forgalmi értéket a jogszabály által meghatározott módon az adóhatóság állapítja meg. A Kúria rámutatott, hogy arra nincs lehetősége az adóhatóságnak, hogy az ingatlan forgalmi értékét a fennálló vagyoni értékű jogok figyelmen kívül hagyásával állapítsa meg. Az adásvételi szerződésből egyértelműen következik, hogy a szerződő felek a bejelentett értéket a tehermentes ingatlant terhelő forgalmi értékkel egyezően határozták meg. Ezt figyelembe véve szükséges a vagyoni értékű jogok értékével csökkenteni kell a forgalmi értéket. Ezen álláspont mellett az adóhatóság a bejelentett 28 millió forintos forgalmi értéket nem fogadhatta volna el, azt a vagyoni jogok értékével növelt mértékben kellett volna meghatároznia.
Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak a Kúria ítéletében kifejtettek alapján kell az új döntést meghoznia és az illetéktörvény 59. § (1) bekezdés b) pontja szerinti érték és az ingatlan forgalmi értékének meghatározásakor az elfoglalt jogi álláspontjával összhangban kell eljárnia.
Dr. Égertz Andrea ügyvéd 