Nemrégiben egy érdekes jogeset jelent meg a Döntések Tárában, mely jogvita abból eredt, hogy a HR-s a munkavállaló munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez egy másik munkavállaló ügyében elkészített dokumentumot használt fel. A másik munkavállaló részére kifizetett megállapodási díj azonban véletlenül benne maradt a szövegben…
A jogeset szerint a perben felperesként eljáró munkavállaló kérelmezte a munkaviszonyának megszüntetését és a kérelmet átadta a személyzeti vezető részére. A HR-es a kérelemre rávezette hogy „Átvettem”, majd feljegyezte hogy melyik nap lesz a munkavállaló utolsó munkában töltött napja és a dokumentumot aláírásával is ellátta.
A felperes munkavállaló utolsó munkanapján a munkavégzést követően utasításra meg is jelent a HR irodában. A személyzeti vezető közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésről megállapodás-tervezetet készített elő, amelyhez állítása szerint egy másik munkavállaló munkaviszonyát megszüntető megállapodást használt mintaként. A felperes által aláírt megállapodás tartalmazta, hogy a munkavállaló kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, valamint hogy melyik nap lesz az utolsó munkában töltött nap. Ezen túl arra is kitért a dokumentum, hogy a munkáltató pénzben kifizeti a munkaviszony megszűnése napjáig járó munkabért és a ki nem vett szabadságot. Ezen kívül a megállapodást azt is tartalmazta, hogy a munkáltató 1.292.238 forint megállapodási díjat is fizet a munkavállaló részére átutalással, a munkaviszony megszűnését követő 5 napon belül. A megállapodás tartalmazott egy egyoldalú joglemondó nyilatkozatot is, mely szerint a munkavállaló kijelenti, hogy a jelen megállapodással megszüntetésre kerülő munkaviszonyból eredően a munkáltatóval szemben semminemű további követelése nincs.
A munkavállaló felperes a kinyomtatott dokumentumot elolvasta, majd aláírta. Ezt követően a személyzeti vezető a megállapodást átvitte a HR vezető részére, aki azt ugyancsak aláírta, majd a megállapodás egy példányát átadta a felperes részére. A munkavállaló 10 nap szabadságmegváltást és 2700 forint gépjármű útiköltséget kapott.
A felperes sérelmezte, hogy a közös megegyezéses megállapodásban szereplő megállapodási díjat nem kapta meg. Az alperes válaszlevelében előadta, hogy a megállapodási díj feltüntetésére adminisztrációs hibából került sor, arról megegyezés nem született és a feltüntetett összeg téves.
Az elindult perben a munkáltató arra hivatkozott, hogy megállapodási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás figyelmetlenségből nem került törlésre, adminisztrációs hiba történt, „mely olyan akarathiba, amely értelmezéssel orvosolható” (BH1999. 531.). Az adminisztrációs hibát szerinte az is igazolja, hogy a megállapodási díj összege semmilyen összefüggést nem mutat a felperes munkabérével. Kifejtette továbbá, hogy a munkavállalótól elvárható lett volna a munkáltató figyelemének felhívása arra, hogy a korábbi megbeszélésekkel ellentétben a megállapodás megállapodási díjat tartalmaz.
Az első fokú bíróság a munkavállaló keresetét elutasította, álláspontja szerint a felek között nem jött létre megállapodás a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről. A munkavállaló fellebbezése során eljáró másodfokú bíróság azonban a munkavállalónak adott igazat és a munkáltatót kötelezte a megállapodási díj megfizetésére. Álláspontja szerint a felek a lényeges kérdésekben, így a megállapodási díj összegében is megegyeztek. Az, hogy az írásbeli megállapodást megelőzően a felek szóban nem tárgyaltak és nem egyeztettek, nem volt akadálya annak, hogy a munkáltató ajánlatot tegyen és a munkavállaló azt elfogadja.
A munkáltató nem fogadta el a másodfokú döntést és felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a munkavállaló keresetének elutasítását kérte.
A Kúria szerint az eljáró bíróságok egyezően és helytállóan foglaltak állást abban, hogy amikor a munkavállaló a munkaviszonyának megszüntetését kezdeményezte a Munka törvénykönyve szerinti megállapodás ekkor a felek között még nem jött létre. A kérelem és HR-es iraton tett megjegyzése „Átvettem. Utolsó munkában töltött napja …” nem tartalmazta a munkaviszony megszüntetésének jogcímét, nem minősült egyértelmű elfogadó nyilatkozatnak. Később viszont a munkáltató a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó minden lényeges kérdésre kiterjedő ajánlatot tett a felperes részére. A munkáltatói ajánlat már tartalmazza a munkaviszony megszüntetésének jogcímét, időpontját és a juttatásokra vonatkozó adatokat, a munkakör átadását és az igazolások kiadását is, vagyis teljes körűen rendezte a felek jogviszonyának lezárását.
A felek a munkaviszony megszüntetésének feltételeiről szóban nem tárgyaltak, a munkáltató a tervezet átadásakor sem adott szóbeli tájékoztatást a megállapodásban foglalt ajánlatáról, csupán azt kérte, hogy a munkavállaló az elolvasást követően, egyetértése esetén azt írja alá.
A Kúria kiemelte, hogy a munkavállalónak - különösen a munkaviszonyt jellemző alá-fölérendeltségi helyzetből eredően - nem volt indoka arra, hogy az írásba foglalt, a munkáltató részéről két személy kontrollját is élvező megállapodás tartalmát kétségbe vonja, a juttatás szándékát megkérdőjelezze. Nem volt jelentősége e körben annak sem, hogy a megállapodás milyen összegű megállapodási díjat tartalmazott és, hogy az mennyiben volt összefüggésben a felperes munkabérének összegével.
A Kúria szerint a munkavállalótól az sem volt elvárható, hogy az ajánlat - szóbeli tájékoztatás nélküli - átadásakor helyben kiszámolja a munkaviszonya időtartama alapján a munkáltatói felmondás alapján számára járó összeget és ellenőrizze a megállapodási díjjal történő egyezőségét.
A perben annak sem volt jelentősége, hogy a munkavállaló munkaviszony-megszüntetésére vonatkozó akarata a megállapodási díj fizetésének vállalása nélkül is fennállt, mert az adott esetben a megállapodásra a munkáltató tett ajánlatot.
A Kúria kiemelte, hogy a munkavállaló magatartása a munkajogi alapelvi követelményeket nem sértette, a HR osztály által előkészített és a HR vezető szignóját tartalmazó iratból ugyanis a munkavállaló nem vonhatott le következtetést arra, hogy a munkáltatói ajánlat nem az alperes kifejezett akaratát tükrözi. Mindezekre tekintettel a Kúria a másodfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, azaz a munkáltató köteles volt a munkavállaló számára kifizetni a megállapodási díjat. (Kúria Mfv.IV.10.140/2021/6.)
