Aki rendszeresen követi cikkeinket, az tudja, hogy a pénzügyi lízing és az operatív lízing (tartós bérlet) közötti elhatárolás régi és visszatérő témánk. Hosszú ideje jelen van a piacon az az üzleti elképzelés, ami lényegében annyiban foglalható össze, hogy: "kötünk egy tartós bérletet, a futamidő végén pedig valahogyan mégis megszerzi a bérlő a vagyontárgy tulajdonjogát".

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a közelmúltban ismét kiadott egy állásfoglalást a Hpt. (Hitelintézeti törvény) szerinti pénzügyi lízing és a Ptk. szerinti operatív lízing elhatárolása kapcsán.

De mit jelent ez a gyakorlatban, és mire kell figyelniük a vállalkozásoknak?

1. A probléma gyökere: finanszírozás vagy tartós használat

A jogi és adózási hátteret leegyszerűsítve a két konstrukció gazdasági célja alapvetően eltér:

• Operatív lízing (Ptk. szerinti bérlet): A szerződéses cél a tartós használat. A futamidő végén a lízingtárgy visszakerül a lízingbeadó birtokába, a lízingbe vevő eredendően nem akar tulajdonossá válni.
• Pénzügyi lízing (Hpt. szerinti pénzügyi szolgáltatás): A cél a finanszírozás és a tulajdonszerzés. A lízingbe vevő a futamidő alatt törleszt, a végén pedig (legtöbbször maradványértéken) megszerzi a tulajdonjogot.

A pénzügyi lízing tevékenység üzletszerű végzése MNB-engedélyhez kötött pénzügyi szolgáltatás. Ugyanakkor több piaci szereplő, akár engedély birtokában, akár anélkül, próbált olyan tartós bérlet (operatív lízing) konstrukciót kialakítani, amelyek magukban hordozták a tulajdonszerzés lehetőségét.

2. Ha a szerződés tartalmazza a tulajdonszerzés lehetőségét

A jogkérdés: Pénzügyi lízingnek minősül-e az az operatív lízing, amelyben a felek bármilyen módon lehetőséget biztosítanak a lízingbe vevő részére a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzésére, akár forgalmi értéken, akár maradványértéken?

Az MNB válasza: igen.

Több piaci szereplő azzal érvelt, hogy ha a szerződésben nem szerepel a "maradványérték" kifejezés, csupán az, hogy a bérlő a futamidő végén "piaci áron" megvásárolhatja az eszközt, akkor az nem minősül pénzügyi lízingnek. Az MNB ezt az értelmezést határozottan elutasította:

• Amennyiben a felek már a lízingszerződésben megállapodnak abban, hogy a lízingbe vevő megszerezheti a tulajdonjogot (legyen az vételi jog, vevőkijelölési jog vagy automatikus tulajdonjog átszállás), úgy az ügylet pénzügyi, finanszírozási jellege dominál.
• Nem számít az összeg elnevezése (maradványérték vagy piaci ár), a jogügylet valós tartalma a mérvadó, nem pedig a formális elnevezés.

Összegzés: Ha egy tartós bérleti szerződésbe beépítik a tulajdonszerzés opcióját, az a felügyelet értelmezésében engedélyköteles pénzügyi lízingnek minősülhet.

3. Mi a helyzet, ha nem rögzítik írásban a tulajdonszerzés lehetőségét, de a futamidő végén a vevő mégis tulajdonjogot szerez?

A jogkérdés: Mi a helyzet akkor, ha a szerződés teljesen „tiszta”, azaz semmilyen tulajdonszerzési opciót nem tartalmaz, de a futamidő lejártával a bérlő mégis megvásárolja a lízingtárgyat piaci áron (forgalmi érétken) egy külön megkötött adásvételi szerződéssel?

Az MNB válasza: a körülményektől függ.

A jegybank ebben a vonatkozásban két esetet különít el:

1. Valódi, független adásvétel: Amennyiben a szerződéskötéskor a feleknek valóban nem állt szándékukban a tulajdonátruházás, és a futamidő végén egy attól teljesen független, piaci alapú adásvétel történik, akkor az ügylet operatív lízingnek minősül.
2. Színlelt / előre meghatározott ügylet: Ha a felek szándéka már a futamidő legelején a tulajdonszerzésre irányult, de ezt – elkerülendő a pénzügyi lízinggé minősítést – jogtechnikai trükkel két külön szerződésre bontják (azaz kötnek egy bérleti és később egy adásvételi szerződést), az színlelt szerződésnek és jogosulatlan pénzügyi szolgáltatásnak minősülhet.

Az MNB felhívta a figyelmet arra, hogy egy esetleges piacfelügyeleti eljárásban komplexen vizsgálja a körülményeket: a tulajdonszerzés lehetőségének jellegét és realitását, a maradványérték/vételár piaci megalapozottságát, a lízingdíjak tőketörlesztési jellegét, a kockázat- és tehertelepítést és különösen a felek tényleges gazdasági szándékát.

4. Kockázatok és jogkövetkezmények

Amennyiben a felek olyan operatív lízingszerződést kötnek, amely a valóságban finanszírozási célt és tulajdonszerzést szolgál, a feleknek komoly jogi, felügyeleti és adózási szankciókkal kell számolniuk.

1. MNB piacfelügyeleti eljárás és bírság

Ha a felügyelet megállapítja, hogy a lízingbeadó engedély nélkül végzett Hpt. szerinti üzletszerű pénzügyi lízingtevékenységet, az ügyletet jogosulatlan pénzügyi szolgáltatásnak minősítheti. Ez a szolgáltató számára jelentős piacfelügyeleti bírságot és a tevékenységtől történő azonnali eltiltást vonja maga után.

2. A szerződés semmissége

A színlelt vagy jogszabályba ütköző megállapodások a Polgári Törvénykönyv alapján semmisek, ami jogbizonytalanságot teremt az ingatlan tulajdonjoga és a már teljesített törlesztőrészletek elszámolása kapcsán.

3. Adókockázat

Adójogi szempontból az operatív lízing szolgáltatásnyújtásnak minősül. Amennyiben a szerződés tárgya ingatlan, az adóhatóság a szerződés pénzügyi lízinggé történő átminősítés során azt vizsgálja, hogy az ingatlanügylet valójában melyik pénzügyi lízingtípusnak felel meg:

Zártvégű pénzügyi lízing

Mivel az ingatlan zárt végű lízingje az ÁFA-törvény szerint termékértékesítésnek minősül, az ÁFA-kötelezettség az ingatlan birtokbaadásakor, a futamidő legelején egy összegben keletkezik. Ha a cég operatív lízingként, havonta vonta le a bérleti díj ÁFA-ját, a NAV azonnali adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapít meg.

Nyílt végű pénzügyi lízing

A nyílt végű ingatlanlízing szolgáltatásnyújtásnak minősül, így az ÁFA fizetése a lízingdíjak kifizetésével párhuzamosan esedékes. Bérlet esetében az ingatlan a bérbeadó könyveiben van nyilvántartva, viszont lízing esetén a lízingtárgy a lízingbevevő könyveibe kerül. Az ingatlanok esetében kiemelten szigorúak az értékcsökkenési leírási szabályok és a társasági adóalap-korrekciók. Ha a cég a bérleti díjakat sima költségként számolta el ahelyett, hogy az ingatlant a könyveiben eszközként állományba vette volna és a lízingre vonatkozó amortizációt alkalmazta volna, a NAV átminősíti az adóalapot, megbontja a tőke- és kamatrészeket, és adóhiányt állapít meg.

5. Konklúzió: Mire érdemes figyelni a gyakorlatban?

Az MNB állásfoglalása egyértelmű üzenetet hordoz: minden esetben a tartalom számít, nem a forma.

• Amennyiben egy vállalkozás operatív lízinget (tartós bérletet) köt, el kell fogadnia, hogy a futamidő végén a vagyontárgy nem kerülhet a tulajdonába, azt vissza kell adnia a bérbeadónak. Cserébe a bérleti díj költségként elszámolható, és kihasználhatóak a bérlet adózási előnyei.
• Ha a vállalkozás célja az, hogy a vagyontárgy mindenképpen a saját tulajdonába kerüljön a futamidő végén, akkor pénzügyi lízingszerződést szükséges kötnie egy finanszírozóval.

A cikk tájékoztató jellegű. Mivel a lízingkonstrukciók számviteli minősítése, valamint társasági adó- és általános forgalmi adó vonzata jelentős kockázatot hordozhat, az összetettebb ügyletek előkészítése során elengedhetetlen a strukturált adó- és jogi tanácsadás igénybevétele.

#operatívlízing #pénzügylízing #MNB #lízing #tartósbérlet #pénzügyek #adózás #cégvezetés #jog #vállalkozás #egertz