A piacon régóta bevett gyakorlat az operatív lízing és a futamidő végén történő tulajdonszerzés ötvözése. Az MNB legfrissebb állásfoglalásában azonban górcső alá vette a konstrukciót. Vajon megszerezheti-e a bérlő a vagyontárgy tulajdonjogát a futamidő végén anélkül, hogy az ügylet engedélyköteles pénzügyi lízinggé minősülne? Cikkünkben elemzzük a felügyelet döntését.
A gépjármű-flottakezeléssel és operatív lízinggel foglalkozó vállalkozások egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy ügyfeleik a futamidő lejártával nem csupán visszaadni kívánják a bérelt járművet, hanem élni szeretnének valamilyen vételi lehetőséggel – akár saját maguk, akár egy általuk kijelölt harmadik fél javára. Bár ez a gyakorlat első ránézésre rugalmas és ügyfélbarát megoldásnak tűnhet, jogi szempontból már jóval összetettebb kérdésről van szó.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) nemrégiben kiadott szakmai állásfoglalásában részletesen értékelte az ilyen típusú konstrukciókat. Kiemelten vizsgálta, hogy ezek a megoldások nem minősülnek-e valójában pénzügyi lízingnek, amely engedélyköteles tevékenységnek számít.
Több üzleti konstrukció irányult a végrehajtási eljárás közeli ingatlanokra, illetve azok végrehajtás alól történő kimenekítésére. Az MNB az elmúlt évben három esetben is vizsgálta, hogy az adásvételi és bérleti konstrukció együttes alkalmazása megvalósítja-e pénzügyi lízing tevékenységet?
