Mi történik akkor, ha a bérlő szeretné megvásárolni a futamidő végén a bérelt autót?
Egyre gyakrabban találkoznak gépjármű-flottakezeléssel, operatív lízinggel foglalkozó cégek azzal a helyzettel, hogy ügyfeleik a futamidő végén nem csak visszaadni szeretnék a gépjárművet, hanem élni kívánnak valamilyen vételi lehetőséggel – akár saját jogon, akár harmadik fél számára kijelölt vevőként. Bár első pillantásra ez életszerű és rugalmas megoldásnak tűnik, jogi szempontból korántsem ennyire egyszerű a képlet.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) nemrégiben részletes szakmai állásfoglalásban értékelte az ilyen konstrukciókat, különös tekintettel arra, hogy azok nem minősülnek-e valójában engedélyköteles pénzügyi lízing tevékenységnek a Hpt. (Hitelintézeti törvény) értelmében.
Kép: saját
Konstrukciók, melyek elmoshatják a határokat
Az érintett vállalkozás alapvetően operatív lízinget kínál: vásárolt, tulajdonában lévő járműveket ad bérbe 60 hónapnál nem hosszabb futamidőre, a bérlet végén pedig aukción értékesíti azokat. Az utóbbi időszakban azonban három lehetséges szerződéses megoldás is felmerült, amelyek lehetőséget adnának az ügyfélnek arra, hogy a lízingtárgyat (autót) a futamidő végén megszerezze:
- Elővásárlási jog az aukción kialakult legmagasabb piaci áron.
- Vételi vagy vevőkijelölési jog ugyanazon, aukciós piaci áron.
- Vételi vagy vevőkijelölési jog előre meghatározott, legalább az Eurotax értéket elérő minimáláron.
Bár ezek a konstrukciók üzleti oldalról rugalmasak és ügyfélbarátok, a jogszabályi háttér alapján könnyen átléphetik a pénzügyi lízing határát – így engedélykötelessé válhatnak.
Mikor válik egy operatív lízing pénzügyi lízinggé?
Az MNB megítélése szerint, ha egy ügyfél szerződéses lehetőséget kap arra, hogy a bérleti időszak végén tulajdonjogot szerezzen az eszközön – akár saját jogon, akár vevőt kijelölve –, az megvalósíthatja a Hpt. szerinti pénzügyi lízing egyik kulcselemét. A Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontja négy fő konjunktív (egyszerre fennálló) feltételt határoz meg a pénzügyi lízingre:
- a) a lízingbe vevő viseli a kárveszélyt,
- b) jogosult a hasznok szedésére,
- c) viseli a közvetlen terheket (fenntartás, amortizáció),
- d) jogosultságot szerezhet a tulajdonszerzésre a futamidő végén a lízingdíjak és maradványérték megfizetésével.
Az MNB álláspontja szerint már az is kielégítheti a d) pontot, ha az ügyfél élhet elővásárlási vagy vételi jogával a futamidő végén, akár piaci aukción kialakult áron, akár Eurotax alapú minimáláron.
Mi minősül maradványértéknek?
Az állásfoglalásban hangsúlyozott jogértelmezés szerint:
- Az aukciós piaci ár vagy az Eurotax-alapú vételár maradványértékként értelmezhető.
- A Hpt. nem írja elő, hogy a maradványérték kisebb legyen, mint a korábban fizetett lízingdíjak, és azt sem, hogy hogyan kell a lízingdíjat megbontani tőke- és kamattartalomra.
Ez azt jelenti, hogy egy magasabb „utólagos” vételár sem zárja ki a pénzügyi lízing minősítést, amennyiben az ügyfél rendelkezik szerződéses vételi joggal.
A három vizsgált konstrukció MNB-s megítélése
Az MNB tehát mindhárom esetben megállapította, hogy a tulajdonszerzés lehetősége és a meghatározott ellenérték (maradványérték) megvalósítja a pénzügyi lízing jogi definícióját, amennyiben a többi három feltétel is teljesül.
Mire kell figyelni a lízingcégeknek?
Az MNB hangsúlyozza, hogy a konstrukciók engedélykötelessége nem választás kérdése: ha a lízingcég üzletszerűen (ismétlődően, nyereségszerzés céljából) végez olyan tevékenységet, amely megfelel a pénzügyi lízing jogi kritériumainak, akkor engedélyre van szüksége.
Ráadásul az MNB nem előminősít szerződéseket – a felelősség a konstrukció kialakítóját terheli. Amennyiben engedély nélkül valósul meg pénzügyi lízing, az piacfelügyeleti eljárást vonhat maga után.
Ügyfélbarát, üzletileg vonzó megoldásnak tűnhet egy vételi joggal kombinált operatív lízing, azonban ha nem megfelelő jogi és pénzügyi körültekintéssel kerül kialakításra, könnyen „átcsúszhat” pénzügyi lízing kategóriába – ami már engedélyköteles tevékenység. A gépjármű-finanszírozási piacon ezért kulcsfontosságú a jogi és számviteli szakértelem bevonása, különösen akkor, ha új szerződéses konstrukciók bevezetése van napirenden.
Az állásfoglalás megtalálható itt.
