A piacon régóta bevett gyakorlat az operatív lízing és a futamidő végén történő tulajdonszerzés ötvözése. Az MNB legfrissebb állásfoglalásában azonban górcső alá vette a konstrukciót. Vajon megszerezheti-e a bérlő a vagyontárgy tulajdonjogát a futamidő végén anélkül, hogy az ügylet engedélyköteles pénzügyi lízinggé minősülne? Cikkünkben elemzzük a felügyelet döntését.

Az ingatlanlízinghez kapcsolódó lízingbevevői jog a közelmúltban történt jogszabály-módosítások nyomán új szerepet kapott az ingatlan-nyilvántartásban, az illetékjogban és a helyi adózásban is. A cikk bemutatja a bejegyzés jogszabályi hátterét, valamint azt a szabályozási kettősséget, amely a kötelezőnek tűnő polgári jogi előírások és a szankciómentes nyilvántartási rendszer között fennáll. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy nyíltvégű pénzügyi lízing esetén a lízingbevevői jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének szükségessége megkérdőjelezhető, és annak alkalmazása elsősorban üzleti és kockázatkezelési mérlegelés tárgya.

A gépjármű-flottakezeléssel és operatív lízinggel foglalkozó vállalkozások egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy ügyfeleik a futamidő lejártával nem csupán visszaadni kívánják a bérelt járművet, hanem élni szeretnének valamilyen vételi lehetőséggel – akár saját maguk, akár egy általuk kijelölt harmadik fél javára. Bár ez a gyakorlat első ránézésre rugalmas és ügyfélbarát megoldásnak tűnhet, jogi szempontból már jóval összetettebb kérdésről van szó.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) nemrégiben kiadott szakmai állásfoglalásában részletesen értékelte az ilyen típusú konstrukciókat. Kiemelten vizsgálta, hogy ezek a megoldások nem minősülnek-e valójában pénzügyi lízingnek, amely engedélyköteles tevékenységnek számít.