Az alapul szolgáló ügyben az MNB visszavonta egy társaság engedélyét és kezdeményezte felszámolását, ugyanis megállapításra került, hogy a társaság eszközei nem nyújtottak elegendő fedezetet az ügyfélkövetelések teljesítésére, továbbá likviditási és tőkehelyzete nem biztosította a társaság jövőbeni működését. Az MNB azt is megállapította, hogy a társaság igazgatósági tagja felelős a jogszabálysértő körülmények kialakulásért, ezért őt húszmillió forint összegű felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében vitatta, hogy a társaság jogsértése miatt marasztalható lenne és többek között arra hivatkozott, hogy felelőssége nem objektív.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét és hangsúlyozta, hogy az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége áll fenn. A felelős vállalatirányítás szabályai, melyeket a Bszt. 21/A.§-a általános felelősség címszó alatt, valamint a felelősségi szabályok körében a 94.§ (1) a) pont alatt tartalmaz, kizárják a túlzott és felelőtlen kockázatvállalást, a rövid távú és túlzottan kockázatos vezetői stratégiákat. Ez a szabály nem telepít további felelősséget az irányítási jogkörrel bíró vezető testületre, de tovább egyértelműsíti a felelős vállalatirányítás, illetve felelős belső irányítás követelményét, illetve tovább erősíti a belső védelmi vonalakra vonatkozó átfogó szabályozás konzisztenciáját, a vezető testület elszámoltathatóságát.
A felperes a vizsgált időszakban a társaság irányítási jogkörrel bíró vezető testületének tagja volt és a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért az általános felelőssége fennállt. A felperes hivatkozott a munkamegosztásra is, azonban a bíróság szerint ez sem mentesíti az általános felelősség alól a felperest, mert az általános felelősség őt a pozíciójából fakadóan terheli. A vezető testület tagjának a felelőssége a jogszabálysértés közvetlen (saját döntés, saját utasítás közvetlen következménye a jogszabálysértés) és közvetett elkövetése (a vezetés által működtetett ellenőrzési rendszer hibája, hiányossága valósít meg jogszabálysértést) esetén is fennáll. A vezető testület felelőssége abban a körben áll fenn, hogy a pénzügyi és operatív ellenőrzés biztosított legyen és az teljes körben kielégítse az ismertetett jogszabályi rendelkezésben rögzített követelményeket. A perbeli esetben azonban súlyos jogsértések történtek a társaságnál, amelyekből helytállóan következtetett arra az MNB mint alperes, hogy a társaságnál a pénzügyi és operatív ellenőrzés nem működött hatékonyan, e körben pedig egyértelműen fennáll az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület elnökének és tagjának felelőssége.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a büntetőjogi felelősségi alakzatok nem befolyásolják a felperesnek a társaság jogszerűtlen működéséért fennálló, Bszt. szerinti felelősségét. A két felelősségi alakzat alapjaiban tér el egymástól, következésképpen a büntetőeljárásban megállapítottak nem hatnak ki a felügyeleti határozat jogszerűségére.
A felülvizsgálati eljárás során a Kúria a korábbiakban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. és a 2013. évi CCXXXVII. tv. szabályaiból vonta le azt a következtetést, hogy az igazgatóságok tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért(Kfv.I.Kfv.I.35.246/ 2019/4. Ítélet [25] pont). A Kúria kiemelte, hogy a Bszt. hatálya alatt is érvényesnek tekinti az igazgatósági tagok törvényen alapuló felelősségét, attól eltérni felperes esetében sem kíván. Az elsőfokú bíróság nem lehetetlen elvárást támasztott a felperessel szemben, hanem a Bszt. szabályainak megfelelően a vezetői státuszhoz rendelte hozzá a törvényi követelményt.
A Kúria ugyanakkor hozzátette, hogy az igazgatósági tag felelőssége nem abszolút jellegű, mivel az MNB tv. 77. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. Az ügyben azonban a felperes nem arra hivatkozott, hogy milyen módon igyekezett megakadályozni a társaság jogszabálysértéseit, mit tett annak megakadályozására, hanem saját passzivitására, jogszabálysértő cselekvő magatartásának hiányára, vagy éppen annak lehetetlenségére kívánta alapítani mentesülését. (Kúria Kfv.I.35.309/2020.)
