A Kúria döntése szerint egy fizetési felszólítás önmagában nem szakítja meg az elévülést – még ha ezt a felek szerződésben ki is kötik.

Az ügy röviden

Egy villamosenergia-szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésben az alábbi rendelkezés szerepelt: "A felek megállapodnak abban, hogy bármely fél által a másik fél részére igazolhatóan megküldött fizetési felszólítás megszakítja az elévülést.”

Az alperes (fogyasztó) nem fizette be a számlákat, a szolgáltató pedig évekkel később, fizetési felszólítások kiküldését követően indított eljárást a követelés behajtása iránt.A vita központi kérdése az volt, hogy érvényesen lehet-e szerződésben olyan új elévülést megszakító okot meghatározni, amelyet a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nem tartalmaz.

Az első és másodfokú bíróság döntései

Az elsőfokú és a másodfokú bíróság is a szolgáltató javára döntött. Indokolásuk szerint a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályai diszpozitív jellegűek, tehát a felek megállapodással szabadon eltérhetnek ezektől. Ebből következően a szerződéses kikötés – miszerint a fizetési felszólítás megszakítja az elévülést – érvényesnek minősül.

Kúria: az elévülés szabályai nem diszpozitívak

A Kúria ezzel szemben döntésében kimondta, hogy az elévülésre vonatkozó szabályok nem tekinthetők diszpozitívnak, mert azok nem a felek kötelmi jogait és kötelezettségeit szabályozzák, hanem az alanyi jog érvényesíthetőségét korlátozzák. Ezért az elévülés megszakításának esetei törvényben taxatíve felsoroltak, és azoktól szerződéssel eltérni nem lehet. A fizetési felszólítás – még ha erről a felek kifejezetten megállapodtak is – nem szakíthatja meg az elévülést.

Jogpolitikai indokolás

A Kúria hivatkozott arra is, hogy a 2013. évi (új) Polgári Törvénykönyv tudatosan hagyta el a régi Ptk. szabályai közül a „fizetési felszólítás” mint elévülést megszakító ok lehetőségét. Ennek célja a jogbiztonság erősítése volt: az elévülés intézményének lényege, hogy ösztönözze a jogosultat igénye érvényesítésére, és ne tegye határozatlan ideig bizonytalanná a jogviszonyokat.

A konkrét ügy következménye

A perbeli követelés 2019. szeptemberében vált esedékessé, azonban a jogosult csak 2023 szeptemberében indított eljárást. Mivel a villamos-energiáról szóló törvény szerint a követelések három év alatt évülnek el és a fizetési felszólítás nem szakította meg azt, a követelés elévült. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a szolgáltató keresetét elutasította.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A döntésnek jelentős gyakorlati hatása van mind a szolgáltatók, mind a fogyasztók számára:

A szolgáltatók nem hosszabbíthatják meg szerződésben az elévülési időt pusztán fizetési felszólítások küldésével. Az elévülést csak a Ptk. által meghatározott esetek szakíthatják meg (pl. igény bírósági úton való érvényesítése, tartozás elismerése, stb.). A fogyasztók számára ez nagyobb jogbiztonságot jelent: ha a szolgáltató évekig nem érvényesíti a követelését, az elévülés után már nem kényszerítheti ki azt bírósági úton.

Összegzés

A Kúria rámutatott, hogy az elévülés nem a felek szerződési szabadságának körébe tartozó kérdés, hanem közérdeket szolgáló, kötelező érvényű jogintézmény, amelynek szabályaitól nem lehet szerződésben eltérni. Ennek megfelelően sem az egyedi szerződésekben, sem az általános szerződési feltételekben nincs lehetőség az elévülést megszakító okok bővítésére. A döntés különösen jelentős a közüzemi szolgáltatók, pénzintézetek és nagy számlaforgalmú vállalkozások számára, amelyek rendszeresen alkalmaznak fizetési felszólításokat követeléseik rendezése érdekében.

Jogeset: BH 2025.9.211