Korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy a 2017. január 1-ét követően hatályba lépett szabályok szerint a lízingcégek által igénybe vehető 2%-os kedvezményes illetékmértéket a törvény egy jövőbeli bizonytalan helyzettől tette függővé. A 2% ugyanis kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a lízingbeadó azt is vállalja, hogy a pénzügyi lízingszerződés teljesedésbe megy. 

Az illetéktörvény 2018. január 1-ét követően hatályos szövege a 2%-os illetékmérték feltételein továbbra sem változtat, ugyanakkor a törvény kiegészül egy fontos módosítással, ami mentesíti a lízingbeadókat a pótilleték megfizetése alól abban az esetben, ha a lízingszerződés nem a lízingbeadónak felróhatóan nem megy teljesedésbe. 

(kép forrása: a szerző saját felvétele)

Az elmúlt egy évben álláspontunk szerint a lízingbeadók nem éltek a 2%-os kedvezményes illetékmértékkel, hiszen nem merték bevállalni a pótilleték fizetési kötelezettséget abban az esetben, ha a lízingbvevő szerződésszegése miatt hiúsult meg a lízingszerződés. A leggyakoribb ilyen körülmény pl. ha a lízingbevevő nem tesz eleget a lízingdíj fizetési kötelezettségének, így a lízingszerződés a lízingbeadó által felmondásra kerül és az ingatlan tulajdonjogát így nem a lízingbevevő szerzi meg. A pótilleték mértéke - tekintettel az ingatlanok magas forgalmi értékére - számottevő előre nem kalkulálható kiadást jelent a lízingcégek számára, ugyanis az egyébként fizetendő (4%) és a ténylegesen megfizetett (2%) illetékmérték különbözetének kétszeresét (4%) kötelesek megfizetni a forgalmi érték után.

A 2%-os kedvezményes illetékmérték feltétele továbbra is a lízingszerződés teljesedésének a vállalása, ugyanakkor az illetéktörvény előírja, hogy nem lehet az illetékkülönbözet kétszeresét előírni a lízingcégek számára, ha a pénzügyi lízinget folytató vállalkozó igazolja, hogy a pénzügyi lízingbeadásról szóló szerződés azért nem ment teljesedésbe, mert a lízingbevevő meghalt, jogutód nélkül megszűnt, vagy a szerződés a lízingbevevő lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettségének elmulasztása miatt szűnt meg. 

Az illetéktörvény 2018. január 1-ét követően hatályos kiegészítése kedvező, ugyanakkor nem elégséges garanciát jelent a lízingcégek számára arra, hogy igénybe vegyék a 2%-os kedvezményes illetékmértéket. A lízingszerződések lízingbevevő szerződésszegésére visszavezethető megszűnési okai között ugyanis nem csupán a lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettségek elmulasztása szerepelhet, hanem számos egyéb ok is. Így például nem megy teljesedésbe a lízingszerződés akkor sem, ha az ingatlan biztosítására a lízingbevevő köteles, de ennek nem tesz eleget, így a lízingbeadó a biztosítás hiánya mondja fel a szerződést. 

Álláspontunk szerint a lízingcégeknek körültekintően kell eljárniuk, amikor a lízingszerződések lízingbevevő szerződészegéséből fakadó megszűnési okait a lízingszerződésekben szerepeltetik és figyelemmel kell lenniük arra is, hogy megfelelően kezeljék azokat a jogkövetkezményeket is, amelyek akkor lépnek fel, amikor a lízingszreződés olyan, a lízingbevevő szerződésszegésére visszavezehtehtő okból szűnik meg, amelyet az illetéktörvény mentességi okként nem tüntet fel.

dr. Égertz Andrea
ügyvéd