A Szegedi Ítélőtábla egy friss döntésében figyelemreméltó határozatot hozott egy kölcsönügylet kapcsán. Az ügy szerint a felperes kölcsönadó egy magyarországi projekt előfinanszírozására, kölcsönt nyújtott egy konzorciumot alkotó három off-shore cégnek.  Az alperesek az adós cégek ügyvezetői voltak, akik saját nevükben, magánszemélyként egyetemleges felelősséget is vállaltak a kölcsön visszafizetéséért.

Alanybani tévedés

Az Ítélőtábla a Ptk. tévedésre vonatkozó rendelkezéseit alapul véve úgy foglalt állást, hogy ha a cégek nem léteztek, akkor az alperesek, akik természetes személyként a cégek képviseletében megkötötték a szerződést, a felperes kölcsönadót a szerződés alanya tekintetében megtévesztették (alanybani tévedés). Következésképp a felperes kölcsönadó jogosulttá vált a szerződés megtámadására. Mivel a felperes e jogával nem élt, a kölcsönszerződés nem érvénytelen, hanem az érvényes kölcsönszerződés a felperes és a kölcsönt ténylegesen igénybe vevő alperesek között jött létre. Függetlenül attól, hogy egyikőjük részére történt a teljesítés, az ügyletkötésben mindhárman részt vettek, az okiratot aláírták, egyetemleges és visszavonhatatlan visszafizetési kötelezettséget vállaltak.

Edvard Munch: A sikoly (forrás: Wikipédia)

Kezesség –nem követelmény a kétféle minőségben történő aláírás

Az Ítélőtábla megállapította azt is, hogy a magánszemély alperesek fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a kölcsönszerződésben megjelölt adós cégek ténylegesen léteztek. Ebben az esetben ugyanis az alperesek, mint természetes személyek által a kölcsönszerződésben tett jognyilatkozat

az irányadó, amely szerint a cégek mellett magánszemélyként is „egyetemleges és visszavonhatatlan visszafizetési kötelezettséget” vállaltak.

Az alperesek azzal védekeztek, hogy a kölcsönszerződést csak mint a cégek képviselő írták alá, magánszemélyként azonban nem, ezért a kezességi szerződés érvényesen nem jött létre. Az Ítélőtábla azonban kifejtette, hogy a „kialakult joggyakorlat” szerint, ha az aláíró kétféle minőségben jár el, nem követelmény a szerződés kétszeri aláírása (Kúria Pfv.V.21.315/212/9.), ezért a kölcsönszerződésnek nem alaki hibája az, hogy az alperesek a kezességvállaló magánszemélyként és a cégek képviselőjeként nem kétféle minőségben írták alá a szerződést.

Ptk. nem szabályoz olyan esetet, amikor a kezesség készfizető

Az alperesek az ügyben hivatkoztak továbbá arra is, hogy sortartási kifogás illeti meg őket. Az Ítélőtábla ugyanakkor rámutatott arra, hogy a Ptk. nem szabályoz olyan esetet, amikor a kezesség készfizető, ugyanis a felet az általános szabály szerint megilleti a sortartás kifogása.  Az ügyben azonban az alperesek, mint magánszemélyek egyetemleges és visszavonhatatlan visszafizetési kötelezettséget vállaltak. A nyilatkozati elv szerint értelmezve ez azt eredményezi, hogy alperesek az adósokkal egy sorban vállaltak helytállási kötelezettséget, és kifejezetten magánszemélyként, nemcsak mint ügyvezetők. Ez a kikötés sortartási kifogás nélküli készfizetői kezességvállalásnak minősül. Az Ítélőtábla kiemelte, hogy a készfizető kezességvállaláshoz külön joglemondó nyilatkozatra a sortartási kifogásolás jogáról nincs szükség, a feltétel nélküli egyetemleges kezesség elvállalása egyben magában foglalja a sortartási kifogásról való lemondást is és az sem szükséges, hogy a készfizető kifejezés szerepeljen a szövegben. Végezetül utalt az Ítélőtábla arra is, hogy a Polgári Törvénykönyv szerint a kezesség egyébként is készfizető kezességgé alakul, ha a követelés fő adóstól való behajtása annak fellelhetősége miatt lényegesen megnehezül. Mivel ez az adott ügyben megvalósult, ezért a sortartási kifogás előterjesztésére az alperesek nem lettek volna jogosultak.