A NAV törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte egy magyar székhelyű társasággal szemben, mert a cégnyilvántartásban szereplő adatai nem tartalmazták a cég pénzforgalmi számlaszámát, továbbá az azt vezető pénzforgalmi szolgáltató nevét és székhelyét.
A cégbíróság felhívta a céget, hogy 30 napon belül a törvénysértő állapotot szüntesse meg, tegyen eleget az előírt adatbejelentési kötelezettségének.
A társaság azonban vitatta a NAV törvényességi felügyeleti eljárási kérelmét és arra hivatkozott, hogy a társaság egyszemélyi tulajdonosa egy grúz magánszemély, akitől a megkeresett pénzintézetek üzletpolitikai okokból megtagadták az általa létrehozott magyarországi cégnek a számlanyitást. Ennek az oka az, hogy állítása szerint a közelmúltban kialakult egy olyan banki gyakorlat, amely alapján a pénzintézetek elutasítják a külföldi (nem EGT országban letelepedett) tulajdonossal, ügyvezetővel rendelkező vállalkozások számlavezetési kérelmét, különösen, ha székhelyszolgáltatót használnak. Pénzmosási és compliance szempontból az ilyen típusú vállalatokat a bankoknak magas kockázatú ügyfélként kell kezelni, és a legtöbb bank nem vállalja fel a kockázatot. Álláspontja szerint a bankok által folytatott gyakorlatnak jogszabályi alapja nincs, továbbá diszkriminatívan járnak el. Hivatkozott arra is, hogy külföldi bankszámlával rendelkezik a társaság, amit be is jelentett a NAV felé.
Mivel a társaság továbbra sem tett eleget a belföldi bankszámla bejelentési kötelezettségének, az elsőfokú bíróság pénzbírságot szabott ki, majd a további határidő eredménytelen elteltét követően a társaságot eltiltotta a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását.
A határozat ellen a társaság fellebbezett és arra hivatkozott, hogy a cégtörvény nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a cégjegyzékben feltüntetett bankszámla csak belföldi bankszámla lehet, noha a bejelentés módja erre enged következtetni (közvetlenül a pénzforgalmi intézmény jelenti be a cégbíróság felé). Álláspontja szerint a cégtörvény és az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) egymásnak ellentmond, ugyanis míg az Art. alapján a társaság eleget tesz a pénzforgalmi számla bejelentési kötelezettségének a külföldön nyitott bankszámla bejelentésével, addig a cégtörvény erre nem ad lehetőséget.
Az Ítélőtábla elutasította a fellebbezést és hivatkozott az adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezésére, miszerint a belföldi jogi személynek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személynek - ideértve az egyéni vállalkozót is - legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. A külföldön nyitott bankszámla nem minősül belföldi pénzforgalmi számlának, így annak NAV felé történő bejelentése nem vehető figyelembe a törvénysértő állapot megszüntetéseként. Nincs jelentősége annak sem, hogy a belföldi pénzintézetek a pénzforgalmi számlanyitást a társaságtól megtagadták, a pénzintézetek gyakorlatát a cégbíróság nem vizsgálhatja felül. A cégbíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a pénzforgalmi szolgáltató eleget tett-e a bejelentési kötelezettségének. A bejelentési kötelezettségből azonban nem következik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónak számlanyitási kötelezettsége lenne.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.44.103/2022/2)
