Bevezetés

Az alábbiakban két jogesetet elemzünk, amelyek látszólag hasonló tényállás alapján születtek, mégis ellentétes jogkövetkeztetésre vezettek. A kérdés, hogy mikor minősül jóerkölcsbe ütközőnek vagy aránytalan szolgáltatáson alapulónak egy életjáradéki vagy öröklési szerződés, mikor mondható ki azok semmissége.

Az első ügy (2013-as jogeset): Öröklési szerződés havi 5.000 Ft életjáradék ellenében

Tényállás:

• Örökhagyó és az alperes (volt feleség gyermeke) öröklési szerződést kötöttek.
• Vállalás: havi 5.000 Ft életjáradék (mai jelenértéken kb. 10.000,- Ft) az örökhagyó életvitelének megkönnyítése céljából.
• Ellenszolgáltatásként egy lakóház, hétvégi ház, gyümölcsös és gazdasági épület megnevezésű ingatlan tulajdoni hányadának és az ingatlanban található ingóságoknak az örökösévé nevezte az alperest.
• Örökhagyó: nem vitatta a teljesítést, nem támadta meg a szerződést.
• Felperes: a Magyar Állam, mint szükségképpeni örökös a szerződés érvénytelenségére hivatkozott.

Kúria döntése:

• Az öröklési szerződés nem semmis, mert az örökhagyó megfelelő jövedelemmel rendelkezett, a járadék csak az életvitel könnyítésére irányult.
• A tartás „megfelelőségének” megítélését a konkrét körülményekhez kell igazítani.
• A havi 5.000 Ft nem kizárólagos megélhetési forrás volt.
• A Kúria szerint nem szükséges, hogy a járadék önmagában fedezze az eltartott összes szükségletét.

A második ügy (2018-as jogeset): Életjáradéki szerződés havi 20.000 Ft-ért, ingatlan tulajdoni hányad átengedéséért

Tényállás:

• A felperes 1/2 tulajdoni hányadot ruházott át az alperesre életjáradék fejében.
• Alperes vállalása: havi 20.000 Ft + heti két meleg étel. (Jelenértéken kb. 30.000,- Ft)
• A felperes 61 éves volt, az ingatlan felújítandó, de forgalmi értéke: 60 millió Ft.
• A szolgáltatás értéke (évi kb. 316.800 Ft) alapján az ellenszolgáltatás csak 132 év alatt egyenlítődne ki.
• A kötelezett által fizetett 20.000 Ft-os havi járadék nem az eltartott gondozását, ellátását vagy életminőségének javítását szolgálta, hanem egy megtakarítási számlára került elhelyezésre felhalmozási céllal. Az eltartott tényleges ellátása így nem valósult meg, a szolgáltatásnak nem volt közvetlen gondozási funkciója.

Ítélet:

• A szerződés jóerkölcsbe ütközik és semmis, mert az ellenszolgáltatás aránytalanul alacsony volt.
• Hiányzott a szerencseelem, azaz a bizonytalan időtartamú kockázatvállalás.
• Az alperes célja kizárólag a vagyon megszerzése volt csekély ellenszolgáltatásért.
• A szerződés nem felelt meg az életjáradéki szerződés jogi természetének, mivel az alperes tényleges eltartási kötelezettségének nem tett eleget – sem anyagi, sem személyes szolgáltatás formájában.

Látszólagos ellentmondás a két ítélet között

Miért nem volt semmis az „5.000 Ft-os” öröklési szerződés?

• Az örökhagyó nem szorult tartásra.
• A szerződés célja nem teljes körű eltartás, hanem az életvitel könnyítése volt.
• A felek szándéka a bizonyítási eljárásban világos volt, és az örökhagyó nem sérelmezte a szolgáltatás mértékét.
• A szolgáltatás reális és arányos volt az örökhagyó szükségleteihez mérten.

Miért volt semmis a „20.000 Ft-os” életjáradéki szerződés?

• A felperes jelentős értéket (60 millió Ft) ruházott át, a járadék viszont elenyésző volt.
• A „szerencsejelleg” – azaz a bizonytalan időtartamú ellenszolgáltatás – hiányzott.
• Az alperes az életjáradékot a felperesi lakástakarékpénztári bankszámlaszámra teljesítette, ami a tartás célját szolgáló életjáradék szükségességét kétségessé tette,
• Az alperes nem bizonyította, hogy hosszú távú ellátásra készült volna.
• felek között az életjáradéki szerződés megkötéséhez szükséges bizalmi viszony nem állt fenn, és a felek a teljesítés lényeges kérdéseiben sem állapodtak meg.
• A szerződés a visszterhesség látszatát keltette, de valójában burkolt ajándékozás volt.

Konklúzió: A látszólagos ellentét feloldása

Bár első pillantásra paradoxnak tűnhet, hogy a havi 5.000 Ft juttatást biztosító szerződést nem semmis, míg a havi 20.000 Ft-ot biztosító igen, a döntések nem egymással szemben jelentenek ellentmondást, hanem különböző szempontok és tényállások alapján születtek:

• Az arányosság és célhoz igazodás a kulcs: a 2013-as esetben nem volt cél a teljes eltartás, míg a 2018-as ügyben az átadott vagyon aránytalanul nagy volt az ellenszolgáltatáshoz képest.
• Az életjáradéki szerződés lényege a kockázat, a bizonytalan időtartam. Ennek hiánya a szerződés rendeltetésellenes voltát eredményezi.
• A jóerkölcsbe ütközés nemcsak az összeg, hanem az ügylet egészének társadalmi megítélése szerint áll fenn.

A fenti esetek rávilágítanak arra, hogy az öröklési és életjáradéki szerződések bírói megítélése során nem a szolgáltatás puszta összege, hanem annak funkciója, környezete, arányossága és a felek szándéka dönti el, hogy a szerződés érvényes-e vagy sem.

Fotó: Adobe stock